|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Vályi Gyula 1999. június 1.Május 29-én tartotta évzáró ünnepségét a marosvásárhelyi gimnáziumi matematikatanárok Vályi Gyula Társasága. Sebestyén Júlia elnök vezette az évzáró ünnepséget. Idén már nyolcadik alkalommal szervezték meg a matematika-pályázatot, amelyen 29 vidéki, és 18 marosvásárhelyi tanuló vett részt. Harmadszor szervezték meg a hagyományossá váló Vályi Gyula Emlékversenyt. A kör tagjai eredményesen szerepeltek a Kolozsváron idén harmadjára megszervezett Radó Ferenc Emlékversenyen is, ahonnan többen díjakkal, illetve dicséretekkel térhettek haza. /Eredményes évet zárt a Vályi Gyula Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./2001. november 28.Nov. 24-én száz tanuló és kísérőtanáraik vettek részt Marosvásárhelyen a helyi Vályi Gyula Matematikai Kör által szervezett VI. Vályi Gyula-emlékversenyen. A marosvásárhelyi diákok mellett baróti, bethleni, brassói, csíkszeredai, kecskeméti, kolozsvári, lugosi, medgyesi, nagyszebeni, szatmárnémeti, nyárádszeredai és sáromberki V- VIII. osztályos tanulók vállalták a megmérettetést. A matematikai verseny mellett a helytörténeti vetélkedőn Marosvásárhellyel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuka tanulóknak. A legjobban a kecskeméti csapat ismerte a város múltját és jelenét. /(simon): VI. Vályi Gyula-emlékverseny. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./2004. január 22.A marosvásárhelyi gimnáziumi matematikatanárok Vályi Gyula Társasága az 1994-95-ös tanévben, Sebestyén Júlia és Donáth Árpád kezdeményezésére, önszerveződés útján jött létre. Tevékenységét az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) marosvásárhelyi szervezetének matematika szakosztályaként fejti ki. A Vályi Gyula Társaság tevékenysége: a marosvásárhelyi és környéki gimnáziumi tanulók ingyenes felkészítése a Vályi Gyula Matematika Kör keretén belül, a magyar matematikai szaknyelv ápolása, a gimnáziumi matematikatanárok szakmai továbbképzése, a Matematikai Lapok, az egyetlen magyar nyelvű matematikai szaklap terjesztése és támogatása, a Marosvásárhelyen született és Kolozsváron elhunyt kiváló magyar matematikus, Vályi Gyula (1855-1913) emlékének ápolása. /Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula Társaság elnöke, alapító tagja: A Vályi Gyula Társaság tevékenysége. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./2004. április 16.Marosvásárhelyen fél évszázada nem neveztek el iskolát magyar személyiségről. Vályi Gyuláról, a másfél évszázaddal ezelőtt Marosvásárhelyen született matematikusról szeretnék elnevezni a jelenleg 7-es számot viselő általános iskolát. „Sajnos az iskola vezetőségében olyan kollégák is vannak, akik a névadást vitató gyűlésen szemrebbenés nélkül kijelentették, nem hajlandók megtanulni leírni és kiejteni egy magyar nevet” – nyilatkozta Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula emlékét ápoló társaság vezetője. /Szucher Ervin: Zavarónak tartják a magyar iskolanevet Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./2004. június 4.Jún. 2-án ülésezett Marosvásárhelyen a matematikatanárok Vályi Gyula Társasága. A rendezvényen díjazták a matematikakör legjobb eredményt elért diákjait. Ezt követően a Vályi Gyula Társaság tízéves tevékenységét vették számba és a neves matematikus születése 150. évfordulójának méltó előkészítéséről és megünnepléséről folytattak megbeszélést. Simon János tanfelügyelő, majd Komáromi István nagyernyei lelkész méltatta a hivatásból végzett tehetséggondozás fontosságát. Az idei tanév során 108 gyerek iratkozott be a matematikakörbe. Ennek eredményei nem maradtak el, 56 díjat és dicséretet gyűjtöttek össze, jelezte Sebestyén Júlia, a társaság elnöke. A Vályi Gyula emlékversenyen 226 tanuló vett részt. A társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a születési évfordulóra egykori iskoláján emléktáblát helyeznek el, termet, könyvtárat neveznek el Vályi Gyuláról, és megvan a bronz, valamint egy szobrász ígérete, hogy a szobor is elkészül, amelyet úgy illene, hogy szülővárosában állítsanak föl a nemzetközi hírű tudós akadémikus, a matematikatudományok doktorának tiszteletére. /(bodolai): Ülésezett a Vályi Gyula Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./2004. október 22.Az általános iskolák összevonásával kapcsolatos gondokra hívta fel a figyelmet Marosvásárhelyen sajtótájékoztatóján Dáné Károly, az RMDSZ oktatási alelnöke, városi tanácsos. Ilyen címen október 1-jétől immár Andrássy Árpádot, az egyetlen marosvásárhelyi magyar nemzetiségű iskolaigazgatót is leváltotta a főtanfelügyelő. Az iskolák összevonásának eredménye: "eltűnt" 13 magyar és csak 1 román osztály. Utalt arra, hogy 1957-től nem neveztek el egyetlen marosvásárhelyi iskolát sem magyar személyiségről, és ezen szándékoznak változtatni az elkövetkezőkben. Mivel az iskola-összevonások nyomán az a helyzet állt elő, hogy egy-egy tanintézmény több épületben működik, amelyeket csak egyszerűen A, B épületeknek neveznek, a tanácsban az RMDSZ-frakció javasolni fogja, hogy ezen épületeket magyar személyiségekről nevezzék el. A frakció három nevet javasol: Vályi Gyula és Hegyi Lajos matematikusokét, valamint Székely János irodalmárét. /(antalfi): Magyar iskolaneveket javasol a tanács RMDSZ-frakciója. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./2004. november 10.Az 1989-es fordulat után a kolozsvári matematikusok két társaságot alapítottak, egyiket a közoktatás, másikat az egyetemi oktatás támogatása céljából. (Emellett Erdély különböző régióiban szerveztek egyesületeket, mint pl. a brassói Wildt József Matematikai Társulat vagy a marosvásárhelyi Vályi Gyula Matematikai Társaság.) Az 1990-es évek elején válságba került az iskolásoknak szerkesztett Matematikai Lapok, amely 1953-tól, különböző formában (néha csak fordításként) jelent meg folyamatosan. A Romániai Matematikai Társulat, amely a lap kiadója volt, nem adott anyagi támogatást a kiadásra, de azt sem akarta, hogy másnak adja át ezt a jogot. 1993-ban egyetemi és középiskolai tanárok egy csoportja megalakította a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaságot, elsősorban azzal a céllal, hogy átvegye a lap szerkesztését és kiadását. A lap 1997-től Matlap néven a társaság kiadásában jelenik meg rendszeresen évi 10 számban. 2000-ben a Babes–Bolyai Tudományegyetem matematikai és informatikai karának tanárai úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy olyan egyesületet, amelynek célja az egyetemi matematikai és informatikai oktatás hatékony támogatása. Ez lett a Farkas Gyula Egyesület (teljes nevén Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért). Az Erdélyi Múzeum-Egyesületen belül idén létrehozták a matematikai és informatikai szakosztályt. Ez a szakosztály, a havonta megtartott felolvasások mellett, az erdélyi magyar tudomány napja keretében évente konferenciát szervez, abból a célból hogy Erdély különböző felsőoktatási intézményeiben dolgozó magyar matematikusoknak és informatikusoknak lehetőséget biztosítson a szakmai eszmecserékre. Idén, november 12–13-án ezt a konferenciát Vályi Gyula emlékének szentelik, akinek januárban ünnepelik születésének 150. évfordulóját. /Kolumbán József, Kása Zoltán: Hagyományőrzés és emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./2005. február 19.Marosvásárhelyen több iskolát összevontak. A marosvásárhelyi 6-os és 7-es számú általános iskola összevonásának lett az áldozata az egyetlen magyar igazgató, Andrássy Árpád. Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács országos jegyzője (emellett az RMDSZ marosludasi területi szervezetének az elnöke) az utóbbi időben azért harcolt, hogy a 7-es iskolát magyar személyiségről, Vályi Gyuláról nevezzék el. Andrássy Árpád a munkaügyi bíróságon megfellebbezte az eltávolításáról szóló döntést, és első fokon jogerősen pert nyert. Andrássy Árpádot vissza kellett volna helyezni az immár egyesített iskola élére, de ez nem történt meg. /(Máthé Éva): Mennyit ér egy jogerős határozat? Az iskolaigazgató nem tudta érvényesíteni az ítéletet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./2005. szeptember 22.Hosszas huzavona után mégiscsak Szász Albert nevét veszi fel a marosvásárhelyi sportgimnázium, miután ehhez a tanfelügyelőség és az Oktatási Minisztérium is beleegyezését adta. Marosvásárhelyen fél évszázada nem neveztek el kisebbségi személyiségről iskolát. Az elmúlt években a tanfelügyelőség különböző kifogásai miatt az iskolaigazgatók ilyen irányú kísérletei sorra meghiúsultak. A 7-es általános iskolát előbb Vályi Gyula fizikusról, majd Bernády György városépítő polgármesterről, a 16-os számú, német nyelvű tanintézetet pedig Schillerről szerették volna elnevezni. /Szucher Ervin: Mégis Szász Albert a névadó. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./2005. november 30.A Vályi Gyula Matematikai Társaság november 25–26-án Marosvásárhelyen rendezte meg a magyar középiskolások számára a XII. Vályi Gyula Emlékversenyt. (Vályi Gyula neves matematikatudós és professzor 150 éve született Marosvásárhelyen. A Református Kollégiumban tanult, majd Kolozsvárra költözött, ahol az egyetemen tanított és nevelt. A házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.) Az emlékversenyre 75 résztvevő gyűlt össze, Barótról, Bethlenből, Brassóból, Csíkszeredából, Kecskemétről, Kolozsvárról, Medgyesről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből és Marosvásárhelyről. Mind a négy kolozsvári diák (valamennyien a Báthory Líceumból) díjazásban részesült. /Báthorys matematikai sikerek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./2007. december 6.A marosvásárhelyi Vályi Gyula Matematikai Társaság a múlt hét végén a 14. alkalommal rendezte meg a Marosvásárhelyen született kiváló matematikusról, a propeller atyjáról elnevezett versenyt, amelyen az idén 128 V–VIII. osztályos diák vett részt. A verseny december 1-jén kezdődött Sebestyén Júlia matematikatanár, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke, a rendezvény főszervezőjének köszöntőjével. Az első három helyezettet díjazták. Emellett Bandi Árpád a Matematikai Lapok szerkesztősége nevében azokat a tanárokat díjazta, akik a lapok feladatmegoldó versenyét támogatták. Egy emléktáblát állítottak fel Vályi Gyulának a Bolyai iskola udvarán, de szeretnének hajdani háza helyén egy köztéri emlékművet is felállítani. /(vajda): XIV. Vályi Gyula-matematikaverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./2007. december 29.Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./2009. május 22.15 éves az 1994-ben Marosvásárhelyen létesült a Vályi Gyula Matematikai Társaság, célkitűzései: a gimnáziumi tanulók ingyenes, órákon kívüli, hetenkénti felkészítése a Vályi Gyula matematikakör keretében, a magyar matematikai szaknyelv ápolása, a gimnáziumi matematikatanárok szakmai továbbképzésének segítése. A Vályi Gyula Matematikai Társaság munkájának eredményeképpen megjelent öt különböző tematikájú matematika példatár. Konferenciákat tartottak. Elkészíttették és 2005. január 25-én leleplezték a Vályi Gyula-emléktáblát, Vályi Gyula Házsongárdi temetőben levő sírjának rendbetételéhez anyagilag hozzájárultak. Vályi Gyula Marosvásárhely legnagyobb tudós szülötte, megilletné egy szobor, de utca sem viselheti a nevét. /Sebestyén Júlia: 15 éves a Vályi Gyula Matematikai Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./2012. február 17.Jegelik a magyar emlékművek ügyét az erdélyi önkormányzatokJegelik a magyar személyiségeknek állítandó szobrok ügyét az erdélyi önkormányzatok. Kolozsváron válaszra sem méltatták a Sissi-szobor újraállításának kezdeményezőit, Nagyváradon a magyar honvédemlékmű, Marosvásárhelyen a Sütő-szobor ügye akadozik. Bécsi Sissi csokoládéval lepte meg csütörtökön Radu Moisin ideiglenes kolozsvári polgármestert, László Attila alpolgármesternek pedig nagykárolyi Sissi sonkát nyújtott át Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közép-erdélyi régióelnöke az önkormányzat által csütörtökön a Fellegvár és a Farkas utca felújítása kapcsán szervezett közvitán. A politikus ezzel akarta emlékeztetni a kincses város előjáróit a tavaly ősszel átadott nyílt levelükre, amelyben arra kérték az önkormányzatot, hogy az Erzsébet híd restaurálása mellett a közeli Erzsébet sétautat is újítsa fel, és ezek hivatalosan is kapják vissza eredeti nevüket. Utóbbin ugyanis az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ismét felállítaná az osztrák–magyar császárné mellszobrát, amiről tájékoztatta is az önkormányzatot. Gergely Balázs elmondta: erre a gesztusra azért kerítettek sort, mert azóta sem kaptak érdemi választ az önkormányzattól. „Ezért találtuk ki ezt a kedves tréfát, amellyel fel akartuk hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy létezik egy ilyen ügy. Moisin úr nagyon sokszor hivatkozik a bécsi példára, többek közt a főtéri karácsonyi vásár esetében, reméljük ezzel sikerül a szívébe lopni az ötletet” – nyilatkozta Gergely Balázs. Mint arról beszámoltunk, az EMNT tavaly augusztusban jelentette be, hogy visszaállítaná Erzsébet királyné mellszobrát a Fellegvárra vezető Erzsébet sétaúton. A tervek szerint az ehhez szükséges anyagi forrásokat a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve két magyarországi ifjúsági szervezet adományokból gyűjti össze. Stróbl Alajos szobrászművész – az Európa-szerte népszerű Sissit ábrázoló – alkotását Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere javaslatára 1901-ben helyezték el az Erzsébet sétaúton, azonban a büsztnek a kommunista diktatúra évei alatt nyoma veszett. Az azóta a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban megtalált szobornak most készül a másolata, a tervek szerint ez kerülne ki a fellegvári sétaútra. Új helyszín a váradi honvédemlékműnek Nagyváradon hasonlóképpen a Románia területén elesett magyar katonák emlékművének felállítását akadályozza az önkormányzat, amely korábbi határozatának ellentmondva, új helyszínt javasol a kegyhely számára. A Sárközi Zoltán, Delorean Gyula és Pásztor Sándor nagyváradi önkormányzati képviselők által létrehozott Pro Liberta Partium Egyesület azt követően döntött az emlékmű felállításáról, hogy Románia és Magyarország között kormányközi egyezmény született arról, hogy emlékhelyet hoznak létre a másik ország katonái számára. Sárközi Zoltán, az egyesület elnöke a Krónikának elmondta, azt szerették volna, ha a váradi emlékmű méltó utódja lenne a magyar hősök emlékére korábban állított obeliszknek. A Rulikowski sírkertben 1914-ben létrehozták a hősök temetőjét az első, majd a második világháborúban elesett magyar honvédek számára, de ezek tetemeit a 90-es évek elején exhumálta, a sírhelyeket pedig román veteránoknak adta az akkori önkormányzat – tájékoztatott az RMDSZ-es tanácsos. Elmondta, az emlékművet a korábbi helyén, a román katonai sírok közelében szerették volna felállítani, a temető főbejáratánál, a helyszínt a magyar és román hadisírgondozó szervek is megfelelőnek ítélték. Bár tavaly nyár elején a tanács is rábólintott a kezdeményezésre, és a tervek is elkészültek, az emlékmű ügye nem haladt előre, holott mind Budapestről, mind Bukarestből sürgették azt, a polgármester ugyanis nem írta alá az építkezési engedélyt. Ilie Bolojan végül nem hivatalos formában arról értesítette a kezdeményezőket, hogy meg kell változtatni a helyszínt, mert az emlékhely akadályozná a temetőbeli forgalmat. Sárközi Zoltán a Krónikának úgy értékelte, hogy az elöljáró igénye „kínosan” érinti őket, főleg, hogy a magyar és román hatóságok is érdekeltek az ügyben. Az RMDSZ-frakció ennek ellenére mintegy 50 méterre a korábbi helyszíntől kiválasztotta az emlékmű új helyét, és abban reménykednek, hogy ezt még a februári soros ülésen megszavazza a helyi tanács. Ezt Petri Csilla, a városháza szóvivője is megerősítette lapunknak. A szóvivő szerint azért kellett megváltoztatni a helyszínt, mivel a szobor és a köré épített kerítés akadályozta volna a gyalogosforgalmat a sírkertben. Sárközi Zoltán lapunknak arról is beszámolt, hogy a Pro Liberta Partium Egyesület a doberdói harctéren elesett Bihar és Temes megyei magyar katonák emlékére emelt négy emlékmű egyikét is felújítaná. A gúla alakú építményre Szlovéniában, darabokban akadtak rá, és székesfehérvári partnereikkel ennek helyreállítását is vállalták. Sárközi Zoltán sajnálattal állapította meg, hogy miközben a szlovéniai hatóságokban partnerre találtak, az ottani emlékmű ügye jól halad, Váradon akadályozzák terveiket. Idén sem lesz Sütő-szobor? Marosvásárhelyen sem tudni még, hogy sikerül-e a második betervezett időpontra felállítani Sütő András író szobrát. A Kiss Levente helyi képzőművész által megálmodott egész alakos szobrot eredetileg tavaly szerették volna fölavatni. Utólag Sütő születésének 85. évfordulójára, ez év július 17-ére ütemezték át az eseményt. Nagy Pál, az író egykori kollégája és barátja, a szoborállító bizottság tagja csütörtökön a Krónikának elmondta, hogy még mindig nem sikerült valamennyi szükséges jóváhagyást beszerezni. „Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nyári határidő nem tartható. Pontosabb adatokkal viszont egy hét múlva szolgálhatnék” – fejtette ki lapunknak a közíró. Csegzi Sándor alpolgármester viszont azt állítja: a papírok körül minden rendben van, vagy legalábbis lesz hamarosan, most már csak az anyagi forrásokat kell előteremteni. „Szokás szerint az önkormányzat elkészíti a talapzatot, és kialakítja a terecskét, a szoborállítási költségeket viszont a kezdeményezőknek kell felvállalniuk. Több ígéret is van, és remélem, hogy Sütő András szobra nem fog az anyagiakon elbukni” – bizakodik Csegzi, aki egyben a szoborállító bizottság elnöke is. A szoborállítást Markó Béla közbelépése is késleltette, ugyanis miután a héttagú bizottság kiszemelt Sütő lakhelyétől mintegy kétszáz méterre egy parkocskát, majd az önkormányzat el is fogadta a helyszínt, az RMDSZ volt országos elnöke nemtetszésének adott hangot. Markó az író és politikus hírnevéhez méltóbb helyre szerette volna helyeztetni az alkotást. A szoborállító bizottság tagjai azonban úgy vélik, a Mărăşti téri postapalota épülete előtti kis zöldövezet a legmegfelelőbb a szóba került helyszínek közül. Csegzi Sándor szerint a parkrészt a Herder- és Kossuth-díjas íróról lehetne elnevezni. A huzavona közepette Sopron megelőzte Marosvásárhelyt, a szovátai Bocskay Vince alkotását tavaly ősszel, Sütő András halálának ötödik évfordulóján avatták a hűség városában. Marosvásárhelyen idénre egy másik köztéri alkotás avatását is tervezik. A vár északi fala mellé – ahol hajdanán Mihai Eminescu mellszobra állt – Vályi Gyula matematikus, a lég- és hajócsavar felfedezőjének szobrát képzelték el. Az önkormányzat pozitívan bírálta el a kezdeményezők kérését, a városháza ki is bocsátotta az építkezési engedélyt. Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda, Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. május 26.Szobrot állítottak Vályi GyulánakÚjabb, ezúttal marosvásárhelyi születésű tudósnak avattak tegnap délben szobrot Marosvásárhelyen, azon a helyen, ahol korábban M. Eminescu román költő szobra állt. Vályi Gyula kiváló matematikus volt, kidolgozta a légcsavarok hatékonyságának elméletét, amely alapján elkezdték gyártani a motoros hajókat és a repülőgépeket. Tudományos munkássága és tanári tevékenységének elismeréseként a nevét viselő társaság kezdeményezésére leplezték le műemlékét a várfal tövében. Az avatóünnepségen, a Vályi Gyula Társaság tagjai mellett, többek között tanárok, matematikusok, diákok voltak jelen. A város képviseletében részt vett Dorin Florea polgármester, Csegzi Sándor alpolgármester és több helyi tanácsos is. A rendezvény dobjátékkal kezdődött. Balázs Oszkár Triók című szerzeményét Domide Nichita, Ciulei Ionut, Ercsei Ferenc, a Művészeti Líceum zene szakos diákjai adták elő Kovács János tanár vezetésével, a líceum kórusa a Gaudeamust énekelte, majd Kilyén Ilka színművész Nagy Attila Da Vinci álma – In memoriam Vályi Gyula című versét tolmácsolta. Miután a műsorvezető Kárp György nyugalmazott színművész néhány szóban ismertette Vályi Gyula munkásságát, az alkotást Csegzi Sándor alpolgármester és Sebestyén Júlia tanárnő, a Vályi Gyula Társaság elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője leplezte le. Sebestyén Júlia többek között elmondta: mindenkinek vannak álmai, célkitűzései, ő a tudós professzor emlékének ápolását tűzte ki zászlajára. Ezért alapította 1994-ben a Vályi Gyula Társaságot, és hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emlékműállítás valóra váljon. A tanárnő kifejtette, ez méltó elismerése egy olyan tudósnak, aki az oszloptól nem messze levő házban látta meg a napvilágot, majd innen útja a református kollégiumon keresztül Kolozsvárra, majd Berlinbe vezette, hogy hazatérte után a kolozsvári tudományegyetemen tanítson. Ő dolgozta ki a légcsavarok hatékonyságának elméletét, amellyel jelentősen hozzájárult a technika fejlődéséhez, megalkotta a másodrendű parciális differenciális elméletet, tanulmányozta a perspektíva tetraédereket. Sebestyén Júlia megköszönte az alkotónak, Miholcsa Józsefnek, hogy megértette a társaság szándékát, és nemcsak egy mellszobrot, hanem egy különleges alkotást hozott létre, valamint Balogh József öntőmesternek, Keresztes Géza építészmérnöknek és Csegzi Sándor alpolgármesternek, hogy támogatták ötlete kivitelezésében. Kárp György a matematikus, költő Ion Barbu (Dan Barbilian): Panteism című versét olvasta fel, majd Csegzi Sándor alpolgármester lépett mikrofonhoz. Vályi Gyula a differenciálás és az integrálás elméletét fejlesztette ki. A jövő polgármesterének kell tudnia integrálni – ezt üzeni a szobor – mondta, majd hozzáfűzte: a Bolyai-emlékhelyek felállítása és ápolása mellett most már a Vályi Gyula szobra is megerősíti azt, hogy Marosvásárhely a tudományt, a technikát tisztelő városok sorába került. A szobor a tudományt, a matematikát és a műszakiságot jelképezi. Vályi Gyula matematikusként beépült a Bolyai szellemiségbe, ami több mint matematika, ez már egy elvont és valós értékrend, amely képes közösségünket, de az emberiséget is előremozdítani, jövőképet építeni – mondta többek között az alpolgármester, majd megköszönte Sebestyén Júlia kitartását, illetve a polgármesteri hivatal alkalmazottainak a munkáját, azt, hogy segítettek a talapzat kivitelezésében és a környék rendbetételében. A beszédek sorát Kilyén Ilka Szőcs Kálmán: Csöndes kiáltvány című versének szavalata zárta, majd Nagy László főjegyző az unitárius, Ötvös József esperes a református és Oláh Dénes esperes a katolikus egyház nevében áldotta szentelte meg, majd a polgármesteri hivatal, a helyi tanács, a Vályi Gyula Társaság, oktatási intézmények képviselői és magánszemélyek megkoszorúzták a szobrot. Az avatóünnepség végén a Művészeti Líceum kórusa Beethoven Örömódáját énekelte. Vajda György. Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 19.Köszönet a Vályi Gyula- emlékmű-állítás támogatóinakA szoborállítás megvalósításához erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. A többéves, a buktatókkal járó intézkedések hullámvölgyeiből való kiemelkedéshez szükséges lelki erőt, a biztatást, hogy "van tovább", köszönöm elsősorban a férjemnek, dr. Sebestyén Dénesnek, aki a Vályi Gyula Matematikai Társaság értelmi szerzője és támogatója, dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek és Keresztes Géza mérnök úrnak. Az anyagi összköltség jóval meghaladja az 50.000 lejt. A szoboravatás alkalmával összeállított Vályi Gyula-emlékkönyvben felsoroltuk az anyagi támogatókat. Mindenkinek köszönjük a segítségét, mégis a nyilvánosság előtt külön köszönet illeti azokat, akik nagymértékben hozzájárultak az emlékmű megvalósításához. Köszönjük Miholcsa József szobrászművésznek, aki jutányos áron alkotta meg a szobrot, az Aages Ltd vállalatnak, ezen belül Kelemen György mérnök úrnak, hogy biztosították az öntéshez szükséges réztörmeléket a szoborhoz és 2005-ben a Református Kollégium falára állított Vályi Gyula emléktáblához is, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, személy szerint dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek a talapzat elkészítéséért és a tereprendezésért, a Timko Kft.-nek a szobor elkészítéséhez és kiöntéséhez, az emléktábla elkészítéséhez és a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységeihez nyújtott nagyobb anyagi támogatást. Nagyobb összeggel támogatták az emlékműállítást: néhai dr. Pethő Attila és neje, Ilonka, a református egyházközségek, a római katolikus egyházközségek, az unitárius egyházközségek, dr. Sebestyén Dénes családja, Ilyés Tóth Sándor, Nemes Tamara, Balogh József, a Studium Alapítvány, a Multinvest Kft., Ilyés Kálmán, a Református Kollégium Egyesülete, a Vim Spectrum, a Multiplan Kft.-k, Bolyai Farkas Elméleti Líceum szülői bizottsága. Köszönjük mindenkinek a hozzájárulását, azt hogy jelenlétükkel megtisztelték a szoboravatás ünnepélyét, és koszorút, virágot helyeztek a szoborhoz. Sebestyén Júlia. Népújság (Marosvásárhely) 2012. július 6.Újraöntik Borsos Tamás ellopott szobrátBár csütörtökön múlt két hónapja, hogy egy éjszaka újra ellopták Borsos Tamás szobrát a marosvásárhelyi vár Kapubástyája közeléből, a rendőrség szóvivőjének tájékoztatása szerint a nyomozásnak nincsen kézzelfogható eredménye, amit a nyilvánosság tudomására hozhatnának. A 2000-es városnapokon felavatott szobornak, amely Kiss Levente szobrászművész alkotása, mostoha sors jutott. Dorin Florea első választási győzelme után randalírozó futballdrukkerek gyújtották fel a szobrot takaró leplet. A mészkő installáció közepébe elhelyezett mellszobrot, amely a marosvásárhelyi vár építését kezdeményező egykori főbírónak, fejedelmi követnek és Marosvásárhely krónikásának állít emléket, 2010-ben színesfémgyűjtők lopták el a választások előtt, akárcsak az idén. Két évvel ezelőtt a bűnügyi nyomozók megtalálták a szobrot, amit visszahelyeztek a mészkő keretbe. Az esetből tanulva, valószínűleg jobban kellett volna rögzíteni. Kérdésünkre Kiss Levente szobrászművész elmondta, hogy ez őt is foglalkoztatta, de már kész tények elé állították, amikor értesítették, hogy alkotása visszakerült a helyére. Nem szeretnék rosszhiszemű lenni, de elvártuk volna, hogy a bűnügyisek ezúttal is eredményesen nyomozzanak. Ha ugyanis valamelyik román személyiség szobrának kelt volna lába, akkor mai napig attól lenne hangos a sajtó, s már régen megtalálták volna a tettest is. Magyar vonatkozású szobrok eltüntetésére Marosvásárhelyen a XX. század egy egész sor precedenst teremtett. Egy éjszaka alatt döntötték le 1919-ben Kossuth Lajos, Bem József és II. Rákóczi Ferenc főtéri szobrát. Hogy Borsos Tamás – akinek városvezetői és krónikaírói munkássága mellett a várat köszönhetjük – mellszobra kit zavart, nos, az is lehet, hogy a színesfémgyűjtők vitték el ezúttal is, csak a korábbi esetből tanulva sokkal körültekintőbben. Mivel Csegzi Sándor alpolgármesterként azt nyilatkozta, hogy a város újraönteti Borsos Tamás szobrát, amit Vályi Gyula szobrának avatásakor Dorin Florea polgármester is megígért, Balog Józseftől érdeklődtünk. A marosvásárhelyi öntőmester közölte, hogy már kézhez kapta a polgármesteri hivataltól a megrendelést, s augusztusra valószínűleg elkészül a szobor. Ezúttal remélhetőleg úgy odaerősítik a talapzathoz, hogy ne tudják a következő választások előtt újra ellopni. e-nepujsag.ro Erdély.ma 2013. május 16.Arany János-díj dr. Weszely Tibornak"A Bolyai-kutatásban elért forrásértékű eredményeiért, geometriai kutatásaiért, valamint... kiemelkedően eredményes oktatói tevékenységéért" a Magyar Tudományos Akadémia Arany János- életműdíjával kitüntetett dr. Weszely Tibor nyugalmazott egyetemi tanárt köszöntötték hétfőn este a Bolyai Tudomány és Technika Házában tartott baráti összejövetelen. Csegzi Sándor jelképes ajándékot, egy Bolyai- kéziratok alapján készült grafikát adott át az ünnepeltnek. Bár arra kérte Weszely Tibort, hogy életéről beszéljen, a téma a Bolyaiak által képviselt emberi értékek fontossága volt. Úgy élt, mint a pisztráng, az örvénnyel szemben úszva próbálta az újat keresni – mondta Bolyai Jánosról többek között Weszely tanár úr, az akadémia köztestületi tagja. Amit a saját életéről nem mondott el, azt megtették helyette volt osztálytársai, barátai, egykori tanítványai. Nemcsak a matematikát tudta és szerette, sportban is kiváló volt. 1954-ben az iskola négyszer százas stafétacsapatával országos döntőt nyert Bukarestben. A kutatómunka mellett sokat kirándult és utazott, osztálytársaival bejárta az erdélyi havasokat – derült ki többek között Balás Árpád hozzászólásából. Buksa Éva-Mária a volt tanítvány nevében olvasta fel a Bolyaiak és Weszely Tibor méltatásáról szóló, idézetekben gazdag szövegét. Kirsch Attila, a Református Kollégium Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körét képviselve a közösségi életben és munkában mindig részt vevő társat köszöntötte. Sebestyén Júlia tanárnő arra az érdemére hívta fel a figyelmet, hogy akkor kezdte kutatni a Bolyai-hagyatékot, amikor az veszélyes vállalkozásnak számított. Ma Vályi Gyuláról, a vásárhelyi születésű kiváló matematikusról sem emléktábla, sem szobor nem állna, ha Weszely Tibor nem írja meg az életéről szóló könyvet – tette hozzá. 1990-ben a Bolyai Farkas középiskola önállóságáért a Nemzeti Megmentési Front városi szervezetében politikai szerepet vállaló tanár kitartását emelte ki hozzászólásában Smaranda Enache. Spielmann Mihály történész, aki negyven éven át követte Weszely Tibor munkáját, a kutató szorgalmát méltatta: évtizedeken át reggel 8-kor az első olvasója volt a Teleki Tékában őrzött Bolyai-kéziratoknak. Az ünnepségről szóló beszámolót a Weszely Tiborral készült beszélgetéssel folytatjuk. – Milyen útravalót adott az Érchegységben levő szülőhely, Brád? – Az első-második elemit román iskolában jártam, mert a magyart akkorra már megszüntették. Brádon Közép-Európa talán egyetlen aranymúzeuma látható. Édesapám építészként a gurabazai MICA részvénytársaság aranybányáinál dolgozott. Szép kicsi magyar közösség élt akkoriban ott, de a római katolikus templomban, ahol valamikor Márton Áron püspök bérmált meg, ma két nyelven tartják a misét. Családunk 1945-ben költözött Marosvásárhelyre, a magyar világ reményében. – Az iskolai évekről már beszélgettünk; hogyan tudott Weszely Tibor a bukaresti tudományegyetem légkörébe beilleszkedni? – A tiszta matematika szakot végeztem el 1959-ben, s kiváló professzoraim voltak. Mivel rendszeresen írtam cikkeket és példákat a Kolozsváron szerkesztett Matematikai és Fizikai Lapokba, ígéretet kaptam, hogy felvesznek a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem geometriai tanszékére gyakornoknak. Csakhogy 1959 februárjában bekövetkezett az egyesítés, amely a magyar tannyelvű egyetem megszűnését jelentette. Mivel kitűnő eredménnyel végeztem, a bukaresti egyetem geometria és topológia tanszékén ajánlottak gyakornoki állást. Két hónapot töltöttem ott, de úgy éreztem, nem tudok a fővárosban maradni. Ötévi távollét után már nagyon vágytam haza, s örömmel fogadtam el Kozma Béla igazgató, volt magyartanárom ajánlatát, hogy a Bolyai Farkas középiskolában tanítsak. Három év múlva megalakult a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola, s 1963- tól a matematika tanszéken alkalmaztak, s ott kezdtem el a tudományos kutatómunkát is. 1971-ben a bukaresti egyetemen védtem meg doktori dolgozatom, amit Vektormezők zárt differenciálható tereken címmel a globális differenciálgeometriából írtam. A doktori cím megszerzése nyomán kezdtem el a Bolyaiak munkásságának a tanulmányozását. – A főiskolán sem maradt sokáig, hisz közbejött a marokkói kitérő. Miért vállalkozott a vendégtanárságra? – Nagyon szerettem utazni, s mivel kérésemet a tanügyminisztériumban jóváhagyták, a rabati Al- Laymoune líceumba kerültem, ami nagyon elit iskolának számított. Oda járt II. Hasszán fia, Marokkó jelenlegi királya, akinek az igazgató minden alkalommal kezet csókolt. Kétévi ottlétem alatt bejártam egész Marokkót, s hazatéréseimkor két alkalommal összejártam Európát. Életem legszebb évei voltak. Amikor hazatértem Marokkóból, elhatároztam, hogy Farkas után János matematikai munkásságát is meg kell írnom. Másfél éven át naponta nyolc órát dolgoztam a könyvön. Bolyai János matematikai munkásságának a feldolgozása mellett az is foglalkoztatott, hogy kézirataiban nagyon sok a filozófiai rész, s a nyelvészetet is kedvelte. Célja a magyar nyelv megreformálása, egyszerűbbé tétele volt. Szándéka szerint a tökélyes munkához tökélyes nyelv szükségeltetik, s ennek megalkotásával is próbálkozott. – Mindez a Vince Kiadónál megjelent Bolyai János. Az első 200 év című könyvben olvasható, amelyben Bolyai János egész pályafutása megelevenedik. Miért nem adták ki ezt az összefoglaló, olvasmányos könyvet Erdélyben is? – Nem volt annyi pénzem, hogy az itthoni kiadását finanszírozzam. Nagy örömmel tölt el viszont, hogy Manfred Stern német matematikus lefordította német nyelvre, ahogy a beszélgetés első részében megemlítettük, s a világ legtekintélyesebb tudományos kiadója, a Birkhäuser Verlag adta ki. Azért örülök, hogy német nyelven is megjelent, mert tárgyilagos módon sikerült tisztáznom a prioritási vonatkozásokat Bolyai János felfedezése kapcsán. A nem-euklideszi geometria megteremtőjeként a tudomány Carl Friedlich Gauss, az orosz Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij és Bolyai János nevét említi. Többen a két utóbbit, az orosz és volt szovjet írások azonban csak a Lobacsevszkij nevét. Az emberi jóérzés megköveteli a tények pontos számbavételét. Alaposan átolvasva és elemezve a három tudós erre vonatkozó írásait, arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János korábban volt birtokában a párhuzamossági kérdés helyes megoldásának, az új geometria kidolgozásának. Lobacsevszkij egy évvel hamarabb közölte munkáját, mint Bolyai János, így a közlés prioritása az övé, a feltalálás elsőbbsége viszont a Bolyai Jánosé, ezért mindkettőjüket ugyanolyan hely illeti meg a párhuzamossági probléma végleges megoldásából eredő új geometria történetében. – Mi volt a legérdekesebb tény, amire a Bolyai- kutatás során rájött? – Amikor Farkas megszerezte Lobacsevszkij művét és elküldte fiának, Jánosnak, aki akkor írta meg nagyon komoly kéziratát, az Észrevételeket, magyar nyelven, s elismerte Lobacsevszkijről, hogy zseni, de ugyanakkor megjegyezte, hogy művének 27. paragrafusában szarvashibát követett el. Paul Stäcker, aki 1913-ban az első monográfiát írta a két Bolyai munkásságáról, azt állította, hogy János igazságtalanul támadta az orosz matematikust. Benkő Samu könyvének negyedik kiadásában (Bolyai János vallomásai) hasonlót állít, pontosabban, hogy a 27. paragrafussal kapcsolatos bírálatokban nem volt igaza. Elolvastam Lobacsevszkij művét, Bolyai bírálatát, Stäcker és Kagan állításait, s arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János kifogása jogos, Lobacsevszkij hibásan mérte a lapszöget. Topológiailag hibás, ugyanis ívmértékkel és nem gömbfelületmértékkel kell mérni. Könyvének negyedik kiadásában, ami a Mundusnál jelent meg nagyon szép kivitelezésben, Benkő Samu mindezt csak az előszóban tüntette fel. Ha matematikusként nem győződtem volna meg Bolyai János igazáról, a mellette szóló sorokat nem írtam volna le. – Kutatóként valóban az volt Weszely Tibor törekvése, hogy pótolni próbálja azt az elismerést, elismertetést, amit a kiváló matematikus élete során nem kapott meg. – Marosvásárhely polgárai nem is sejtették, hogy azon a hideg januári napon kit temettek el a város református sírkertjében. A temetésén csak két (egyesek szerint három) civil kísérte el utolsó útjára a kötelezően kirendelt katonai kíséreten és a papon kívül. 33 évvel halála után a teljesen jeltelen sírhelyet akkor fedezték fel, amikor már kezdett világhírűvé válni, és Schmidt Ferenc eljött Budapestről, hogy a sírját megkeresse. Ezer szerencse, hogy még élt Szőcs Júlia, a munkában megöregedett cseléd, aki meg tudta mutatni a helyet, ahol Jánost eltemették, s ahol már csak a gyom nőtt. 1911. június 7-én, Bolyai Farkas és János holttestének az exhumálása idején még élt fia, Bolyai Dénes, aki elmondta, hogy édesapját katonai egyenruhában temették el, s amikor felbontották a sírt, ez beigazolódott. 1894-ben helyezték el az emlékkövet a Matematikai és Fizikai Társaság gyűjtése alapján. Egy évvel később érkezett Marosvásárhelyre az Egyesült Államokból George Bruce Halsted, aki angolra fordította az Appendixet, s milyen szégyen lett volna, ha a sírhelyet nem találja meg. Ahogy említettem, 1911-ben a két sírt felnyitották, a két holttestet exhumálták, elkészítettek két érckoporsót, az egyikbe János, a másikba Farkas maradványait helyezték, a koponyacsontokat kivéve. Ezeket Hints Elek akkori kórházi főorvos vette át, kezelési és tanulmányozási célzattal, aki távoli rokona volt a Bolyaiaknak. Ünnepélyes temetés keretében 1911. június 7-én délután 5 órakor Bolyai Farkas régi sírhelyét kiszélesítve temették közös sírba őket. – Bolyai Farkas felesége, János édesanyja Domáldon nyugszik. Miért? – A kolozsvári Farkas utcai templomban tartott házasságkötésük után kiköltöztek Farkas domáldi birtokára, ott töltötték a mézesheteket, s gazdálkodtak, amíg Farkast meghívták a református kollégiumba tanítani. Halála előtt, 1821 augusztusában Benkő Zsuzsanna, aki sokat betegeskedett, arra kérte Farkast, hogy vigye el oda, ahol életében a legboldogabb volt. – Weszely Tibor nagy megvalósításának tartjuk, hogy Domáldon áll a kopjafa, amely Bolyai Farkas feleségének az örök nyughelyét jelzi. Talán nem érdektelen emlékeztetni arra, hogy Bolyai János szülőanyjának milyen nehézségek közepette sikerült síremléket állítani. – A székelykeresztúri diákok faragták, de a felállítását nem engedélyezték a hatóságok, mert a sír nem a temetőben van. Mivel abban az időben az Országos Matematikai Társaság központi vezetőségének a tagja voltam, s a megyei titkára is egyben, Székelyudvarhelyen a segítségemet kérték, hogy a négy éve elkészült kopjafát felállítsák. Bukarestben beleegyeztek, de a megyei szocialista nevelési tanács jóváhagyására is szükség volt. Az elutasítás szövegére most is emlékszem, az állt benne, hogy Árkosi Benkő Zsuzsanna nem érdemelte ki, hogy "obeliszket" állítsanak az emlékére Domáldon. A Metalotehnica vállalat vezérigazgatója, Kiss Bici, aki osztálytársam volt, a tartományi pártbizottság vezetőségi tagjaként, azt tanácsolta, hogy állítsam fel. Én is úgy gondoltam, hogy két lehetőség van: ha megengedik, felállítjuk, s ha nem, akkor is. Domáldon a néptanács titkárával tudtam szóba állni, akinek bemutatkoztam, hogy a Pedagógiai Főiskola tanára és a Matematikai Tudományok Országos Társasága központi vezetőségének a tagja vagyok. Talán úgy értette, hogy a központi bizottságtól érkeztem, s teljesítette a kérésemet, hogy biztosítsanak egy hernyótalpas traktort, ami a másfél tonna betonanyagot felviszi a domboldalra. Másnapra egy Gál nevezetű traktoros állt rendelkezésünkre, s a költségeket a saját zsebemből álltam. Hívtam Illyés Ferenc fizikatanárt, aki a kopjafát kifaragtatta a diákokkal. Bár egyesek szerint a tetőn volt a sír, Ágoston Albert, akinek a fia állatorvos volt Domáldon, tudta, hogy pontosan hol található. Mivel semmi jel nem volt, végül Illyés Ferenc egyik diákja segített ki, aki régésznek készült. Egy lapátot kért, s mindkét helyen leásott, majd kijelentette, hogy egészen biztos azon a helyen van a sír, ahol én mondtam, mert ott a geológiai rétegek fel vannak bolygatva. Amikor az alapot ástuk, már jelentek meg fadarabok, de nem akartunk kegyeletet sérteni. Az előre kiöntött betondarabokból összeállítottuk az alapot, s egy Orbán nevű fiatal mérnök vezetésével heten segítettek az alap és a kopjafa felállításában, amelyre rákerült Benkő Árkosi Zsuzsanna neve és az 1778–1821-es évszámok. Édesapámmal készítettem egy bádogtáblát, amire feketével románul is ráírta, hogy ki nyugszik a sírban. 1994-ben a tábla le volt szakítva. – Milyen tervei vannak még Weszely Tibornak? – Nem tudom, sokat dolgoztam, szeretnék egy kicsit élni is még – mondja a kertben, ahova a fák lombjain átszűrve hallatszik fel a város zaja, de a későbbi napok kavargásából kiderül, hogy számos teendői és vállalásai mellett még korántsem fogja abbahagyni, amit tulajdonképpen nem is lehet. Ahogy a vele folytatott beszélgetést is csak megszakítani sikerült, de befejezni nem. Nem csoda, hogy Kiss Sándor Szatmárnémetiben élő matematikus könyvet írt az életéről és munkásságáról. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2014. április 4.Művelődéstörténeti okiratok Vályi Gyula hagyatékábanVályi Gyula marosvásárhelyi születésű, kolozsvári matematikaprofesszor emlékére immár a matematikát művelő közösség szobrot állított Marosvásárhelyen – Sebestyén Júlia tanárnő kitartó munkálkodása által –, és emléktáblát Kolozsváron – Kása Zoltán professzor kivitelezése által –, a Majális (Republicii) utca 20. szám alatt lévő volt Vályi Gábor-féle ház, jelenleg CFR Kórház falára. (Vályi Gyula eredetileg a Majális utca 2. szám alatt lakott, de aztán átköltözött a bátyjához, a Majális utca 20. szám alá.) Méltó elismerés mindkettő. A Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Vályi-hagyatékban találtam olyan okiratokat, amelyek tanúsítják, hogy annak idején, amikor Kolozsváron, a Mátyás király szülőházán az emléktáblát leleplezték, akkor arra Vályi Gyulát is meghívták. Úgy gondolom, hogy érdekes helytörténeti adalék ennek a két okiratnak a tartalma: OLÁH-GÁL RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár) 2014. június 17.Hármas történelmi esemény a BolyaibanMúltból építkező jövő Tegnap délben a marosvásárhelyi Bolyai líceumban és a Református Kollégiumban a szervezők által történelminek nevezett esemény zajlott. Új portrékkal gazdagodott az ősi alma mater tanári szobájában őrzött arcképcsarnok, és megfordították azokat a táblákat, amelyeken 1909-ben az akkori elöljárók nevét örökítették meg, a tornacsarnok bejáratához pedig újabb márványtábla került, az iskola egykori sportoló diákjainak, később országos bajnokainak nevével. A rendezvényt a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre szervezte. A festményeket az iskola volt diákja, tanára, az Amerikai Egyesült Államokba költözött Márkos Ferenc készítette és ajándékozta a tanintézetnek. Ezentúl Nagy Endre és Nemes Károly korábbi igazgatók portréja is ott áll a tanári szobában. Míg Bolyai Farkas és Vályi Gyula matematikusok arcképei a múzeumot is gazdagítják, Márkos Ferenc elhozta Kőrösi Csoma Sándorról készített portréját is, amelyet a tudós nevét viselő és emlékét őrző kovásznai alapítványnak ajándékozott. Az átadási ünnepségen, amely az iskola dísztermében volt, Kirsch Attila a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke megköszönte munkatársainak, az iskola vezetőségének a segítségét és munkáját, s azt, hogy lehetővé tették ezt a rendezvényt. Az összefogás szép példázataként említette, hogy egyszerre három eseménynek is tanúi lehetnek a jelenlevők. Dr. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója szerint "a múlt költözött a jelenbe", ez erőt ad ahhoz, hogy folytassák azt a több évszázados oktatói munkát, amely hírnevet hozott az iskolának, és büszkén jelentette be azt is, hogy a romániai magyar nyelvű líceumi oktatásban az első lett a Bolyai. Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója hangsúlyozta: a történelmi múlt kötelez, és az öregdiákok évről évre a jelen diákjainak is példát mutatnak a hagyományőrzéssel. Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai konzulátusának főkonzulja, aki elmondta, mindig szívesen jön haza, hiszen bolyais diákként tér vissza az ősi falak közé. Kiemelte és értékelte a Kirsch Attila által vezetett baráti kör munkáját, de azt is elmondta, hogy legalább ilyen összefogás kellene azért is, hogy az iskola épületét megjavítsák. A konzul megállapította azt is, hogy hiányoznak a frissen végzettek, de még a középgenerációból is kevesen jönnek el a baráti kör tevékenységeire, ezért – öregdiákként is – tanácsolta, hogy a szervezet találja meg azt a hangot, amivel megszólíthatja az újabb nemzedék képviselőit is. Magos György öregdiák bemutatta a festmények készítőinek, adományozójának, a rendezvényen jelen levő Márkos Ferencnek, a sokak által Fricinek ismert tanár úrnak az életútját, aki igen sokat szenvedett származása miatt, s bár többször is felfele ívelt pályája mind szakmailag, mind a sport terén, a kommunista rendszer megpróbáltatásai miatt el kellett hagynia az országot, de sohasem felejtette el, honnan indult, és évek óta munkájával, tevékenységével segíti néhai iskoláját. A portrék hivatalos átadása előtt Nemes Károlyról Mátyás Zoltán, Vályi Gyuláról Weszely Tibor, Kőrösi Csoma Sándorról dr. Nagy Lajos beszélt, majd Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor megáldotta a portrékat. Ezután Csáky Károly, a nemrég létrehozott Református Kollégium Egyesület elnöke azokról a táblákról beszélt, amelyek az iskola főbejáratánál állnak. Ezeket az építők 1909-ben helyezték ki, megörökítve az akkori elöljárók nevét. Nem véletlenül 1957-ben ezeket a táblákat megfordították, és eddig tulajdonképpen a hátlapját láthatták azok, akik erre a tiltott helyre léptek. Az egyesületet létrehozók már öt évvel ezelőtt eltervezték, hogy visszafordítják az alapítók nevét tartalmazó táblákat. Támogatóknak – többek között a magyar külügyminisztérium – köszönhetően korábbi fotók alapján sikerült rekonstruálni a szöveget. "Az igazságot nem lehet falnak fordítani!" – mondta büszkén az öregdiák. Bordi Teréz diák szavalatát követően Buksa Éva Mária tanárnő, az öregdiákok baráti körének alelnöke lírai hangvételű esszéjében reflektált a felújított iskolamúzeumról, majd mindenkinek név szerint megköszönte a közreműködését abban, hogy immár ne csak néhány napra (ahogy öt évvel ezelőtt történt), hanem hosszabb időszakra is nyitva legyenek az iskola múltjának emléket állító helyiségek. A rendezvényen részt vevők a díszteremből a tornacsarnok elé vonultak, ahol dr. Tőkés Béla és Magos György volt öregdiákok, a "sport- részleg" vezetői, ahogy Kirsch Attila mondta, leleplezték az új márványtáblát, ahova két új név került fel: Csiszér Miklós vízilabdázóé, ötszörös országos bajnoké és Petelei Attiláé, aki nemcsak sportolóként, hanem edzőként is mai napig kimagasló teljesítményt ér el diákjaival. Csiszér Miklósról dr. Tőkés Béla mondott laudációt, míg saját pályafutásának néhány kiemelkedő mozzanatáról maga Petelei Attila beszélt. Ezt követően pedig a jelenlevők megtekintették a múzeumot, ahol Buksa Éva Mária rövid ismertetőt tartott arról az összegyűjtött és kiállított anyagról, amely méltó emléket állít a nagynevű iskolának. Vajda György. Népújság (Marosvásárhely) 2014. november 10.Ünnepelt a marosvásárhelyi Református KollégiumA vallási oktatás újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek kétnapos rendezvénysorozat keretében. Szombaton a Nemzeti Színházban ünnepi műsort szerveztek, ahol beszédek hangzottak el, visszatekintettek az ősi iskola múltjára, felelevenítették az újrakezdés nehézségeit, mindezt a gyermekek, növendékek eladásaival fűszerezve. Vasárnap a Vártemplomban tartottak ünnepi istentiszteletet. MI vagyunk a kollégium, építjük, formáljuk az iskolát Az ünnepséget Kovács Szabolcs egykori iskolalelkész áhítata kezdte, majd sorra következtek a díszbeszédek, amelyek közé a Református Kollégium jövőjét szavatoló kis óvodások, valamint az elkészít és első osztályos kisgyerekek műsorát ékelték, ezzel színessé és hangulatossá tették az estét. – 457 éve indult el útjára Marosvásárhelyen a református felekezeti oktatás. Mégis a 20 éves refit ünnepeljük. Az iskola 391 éven keresztül volt a marosvásárhelyi magyar oktatás fellegvára. Annyi éven át állt a magyarság szolgálatában, és nevelt, oktatott. Tette ezt hittel, szeretettel, odaadással. Nemcsak neveket, hanem személyiségeket adott Marosvásárhelynek és a nagyvilágnak. Tette a dolgát mindenki: tanár és diák egyaránt. Tette a dolgát a két Bolyai, Bernády György, Köteles Sámuel, Molter Károly, Gecse Dániel, Vályi Gyula, Aranka György, Koós Ferenc, Borsos Tamás, Török János és még sokan mások. Értékeket kaptak és ugyanazt adták tovább a jövő nemzedékének. A közel négy évszázadon keresztül kivívta a tiszteletet és az elismerést. 1948-ben ezt a dics múltat az akkori rendszer egy tollvonással megszüntette, porba tiporta. Nehéz időket élt át a Református Kollégium, de előretekintett, s a múltban kivívott tiszteletet továbbadta az új iskolának. Ez lett később a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely méltón vállalta fel a jogutód szerepét az egykori kollégium épületében. Színvonalas oktatás, eredmények. Ez az iskola is tiszteletet vívott ki magának Marosvásárhelyen és nem csak. De ez az iskola már nem a kollégium volt… A kommunista rendszer is, mint bármelyik rendszer az idők folyamán, megbukott. Új szelek kezdtek fújdogálni az egykori Református Kollégium épületében. A régi iskola újraindításáról kezdtek suttogni, de csak nagyon halkan. Hiszen nagyon sokan voltak azok, akik hallani sem akartak erről. Még most is sokan vannak... 46 évi szünet után, egy lelkes csapatnak köszönhetően újraindult az oktatás. És most MI vagyunk a kollégium, mi építjük, formáljuk a régi iskolát. Tiszta lelkiismerettel és örömmel jelenthetem ki, hogy jól csináljuk. Diákok, szülők és tanárok egyaránt. A Református Kollégium ismét elismert iskola, az eredményeink vizsgákon és versenyeken magukról beszélnek. Az új kollégiumnak van azonosságtudata, van jelleme és szellemisége – mondta ünnepi beszédében Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az iskola ügye mellé álltak, a szülőknek, akik bíztak az iskolában és gyermekeiket ebbe az iskolába íratták. Kész a leltár Székely Emese volt igazgatót, aki több mint egy éve köszönt le, hosszan megtapsolták. Elmondta, hogy a 12 évet – süti megfogalmazásban – a felelősségviselés jellemezte. Ahogy lehetett! Sokszor fogalmazódott meg benne, hogy két úr szolgája. Az egyház és az állam között kellett úgy lavírozni, hogy megmaradjanak, megerősödjenek, gyarapodjanak, és közben a köz megelégedésére tegyék a legfontosabb dolgukat: az oktatást és a nevelést. – Az egyházkerülettel, a tanfelügyelőséggel és a tanügyminisztériummal való állandó egyeztetés, a szakok akkreditálása körüli bonyodalmak, a minőség biztosítása, pályázatok, ösztöndíjak, a szülőkkel való kapcsolattartás, a tanárok kiválasztása és alkalmazása, a városi tanáccsal való – többnyire kérések formájában történ – kommunikáció, az esti tagozat létrehozása, fegyelmi kérdések, elbocsátások, külföldi iskolákkal létrejött közös projektek, jelentések, csendes napok, versenyek, a holland támogatókkal való tervezgetés az iskola bővítéséről mind- mind olyan dolgok, amik miatt egy állandó készenléti működésre kellett beállítanom az életem. Nem mondom, hogy nehéz volt, és azt se mondom, hogy könnyű volt. Nem volt unalmas. Csodálatos embereket ismertem meg, csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt. Sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Főtiszteletű Csiha Kálmán egykori püspök, Tőkés Elek tanügyi tanácsos, nagytiszteletű Sárpataki János esperes, László Zoltán lelkész igazgató, Csíki Ágnes zenetanár, Gáspár Mónika tanárnő… Emlékük legyen áldott! – mondta Székely Emese, majd köszöntötte az iskolát, amely már meg tudja határozni önmagát és helyét a vidék oktatási intézményei körében. – Van kivívott helye és van elismertsége, amelyikben úgy próbáltunk hatni diákjaink éntudatára, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem alakítói legyenek a jövőnek. Itt a köszönet ideje is. Köszönöm a Jóistennek, hogy adta nekem ezt a munkát, köszönöm azoknak, akik annak idején bíztak bennem és kiválasztottak erre a feladatra, köszönöm azoknak, akik szerettek és köszönöm azoknak, akik nem fogadtak el. Így lettem gazdagabb. Én iskolám, köszönöm most neked! Kész a leltár! – fejezte be beszédét Székely Emese volt igazgató. A beszédek során Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyel-helyettes, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szólalt fel. Fellépett a Quintet együttes, az After 5, az István, a király rockoperából csendültek fel részletek, volt zongora- és szaxofonjáték, szavalatok hangzottak el Nagy Hajnalka Zsuzsanna és Vas Márton eladásában. A rendezvényen részt vettek az Erdélyi Református Kollégium küldöttségei, a mezőcsáti küldöttség. Tegnap a Vártemplomban Szegedi László generális direktor hirdetett igét, majd szavalatok hangzottak el, a kollégium kórusa énekelt. Az ünnepi alkalomra egy emlékkönyvet adtak ki, amelyben igazgatók, tanárok, öreg- és jelenlegi diákok beszámolói, vallomásai láttak napvilágot. Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely) 2015. május 25.Matematikusokat és közírót tüntetett ki az EMKE a városnapokonÉrtékteremtők gálája címmel szervezte meg művészi műsorral egybekötött díjátadó-rendezvényét szombaton délelőtt a marosvásárhelyi Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai termében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). A magyar közösségért végzett munkáját köszönte meg Sebestyén Júlia tanárnőnek, Bandi Árpád tanárnak, valamint Kuti Márta publicistának az egyesület a szombat délelőtti rendezvényen. Amint a Maros megyei egyesület elnöke, Kilyén Ilka színművésznő elmondta portálunknak, évek óta folyik az ilyen jellegű elismerések ünnepélyes átnyújtása, s ezt a folyamatot szeretnék továbbvinni, hagyományként megőrizni, hogy a nemzetünkért tevő emberek érezzék – munkájukat elismerés övezi, fáradozásukat értékeli a közösség, amelynek érdekében dolgoznak. És íme, az idei díjazottak. A Csíkcsicsóban született Sebestyén Júlia a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát, 1966-ban, azóta matematikatanárként dolgozik Marosvásárhelyen. A tantárgyversenyeken tanítványai rendszerint kitűnő eredményeket értek el, a Zrínyi Ilona Matematikaversenyen többször képviselték Maros megyét a kecskeméti országos döntőn. Nevéhez fűződik a Vályi Gyula Matematikai Társaság megalapítása (1994-ben), de Vályi Gyula, a világhírű tudós, Marosvásárhely nagy szülöttje emlékének ápolása is. Évről-évre megszervezte a Vályi Gyula Matematika Emlékversenyt, melyeken Bákó, Beszterce-Naszód, Brassó, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros, Máramaros, Szatmár, Szeben, Temes megyék több mint 50 helysége és Kecskemét tanulói vettek részt. A férjével közösen, Vályi Gyula halálának 100. évfordulója emlékére létesítették a Vályi Gyula Díjat. Számos kitüntetés, érdemérem és -oklevél tulajdonosa. Kuti Márta szerkesztő, publicista ízig-vérig marosvásárhelyi. Fontos számára mindaz, ami ebben a városban történt és történik, igazi erdélyi értelmiségi is, aki tudja, hogy várunk, de ugyanakkor fegyverünk is az anyanyelv. A transzszilván értelmiségi feladatának tekinti, hogy megmentse a feledéstől és felmutassa a nem is annyira távoli múltból mindazt az értéket, ami ebben a városban termett vagy ehhez kapcsolódik. Az Igaz Szónál, majd a lap jogutódjánál a Látónál 1980-tól műszaki-, kép-, tördelő- és olvasószerkesztőként dolgozott. A rendszerváltás után megalakult Mentor Kiadónál több mint száz könyvet szerkesztett, rendezett sajtó alá, majd a Népújság és a Vásárhelyi Hírlap külső munkatársaként írta esszéit. 2000-ben jelent meg első önálló kötete az Írásnyomok. Bandi Árpád matematikatanár Marosvásárhely emblematikus alakja. A két hónap múlva 90. életévét töltő Árpi bácsi korát meghazudtoló energiával, kitartással, munkabírással és lelkesedéssel kutatja a Bolyai család emlékeit, állítja az emléktáblákat, kopjafákat, avat emlékhelyeket, szervez kiállításokat. 1947-ben kezdett el tanítani, Ádámoson, Küküllődombón, Kerelőszentpálon, Balavásáron, Gogánváralján, Bátoson és Gyulakután. Nyugdíjba vonulása után Marosvásárhely több mint 15 iskolájában tanított matematikát. Első tanítási időszakban gyakran szolgálati érdekből került más-más iskolához, hol igazgatónak, hol karvezetőnek, hiszen minden településen sikeres kórusokat alapított. Kórusaival járt Ádámoson, Dombón, Kerelőszentpálon, Dicsőszentmártonban, Balavásáron, Bonyhán, Segesváron, Szebenben, Szászrégenben, Erdőszentgyörgyön, Kibéden, Szovátán és Marosvásárhelyen. Kelementelkén egy száz tagú vegyeskart vezényelt. Ezzel a kórussal az országos megyék közti versenyen harmadik helyezést ért el. Szavalóversenyre kétszer indított versenyzőt Bátosról. Nyugdíjazása után is fáradhatatlanul foglalkozott a matematikát kedvelő tanulókkal. Bolyai János eredeti sírhelyét kopjafával jelölte meg, emléktáblával pedig a Vár sétányon azt a házat, amely az 1846-ban Bolyai János által megvásárolt sövényfalu ház helyébe épült. Felkutatta és felújíttatta felsőkápolnai Kakutsi János királyi táblabíró címeres sírkövét, aki Bolyai Farkas anyai nagyanyjának a testvére volt. Eddig új, ismeretlen Bolyai családtörténeti adatokat kutatott fel, amelyekről gazdag képanyagot örökített meg. Most épp azon dolgozik, hogy Bolyai János női felmenőinek öt kopjafáját a Sapientia marosvásárhelyi épülete mellett felállítsák. Az avatási ünnepség október 10-re időzíttetett. Ahogyan Árpi bácsit, vagy a Tanár urat ismerjük, nem csak ezt, de számos más Bolyai-emléket fog még avatni nekünk. Bakó Zoltán Székelyhon.ro 2016. február 26.Puskaporos hangulat a tanácsülésenA helyhatósági választások közeledte jól érződött a marosvásárhelyi tanács februári ülésének hangulatán. Az adok-kapok vita tárgyát Bethlen Gábor szobra és ennek áraként a román nacionalizmust meghonosító Erdélyi Iskola "korifeusai" műemlékének felállítása váltotta ki, de hasonló éles szóváltás volt a városmenedzseri funkció létrehozása körül is. Napirend előtti felszólalásában Peti András alpolgármester igen finomkodva jelezte, hogy azért alaposabban kellene mérlegelni a szoborállítást Marosvásárhelyen. Mert, az mind szép és jó, hogy tele van a város szoborral, mi több, azzal büszkélkedhet Marosvásárhely, hogy Erdélyben itt van a legtöbb ilyen műemlék. De lassan már nincs ahova újakat kihelyezni. Ezért javasolta a polgármesteri hivatalnak, hogy készítsenek egy felmérést a köztéri alkotásokról, s arra is kérte a főépítészt, szakmai szemmel jelöljék ki, hova lehetne még szobrot állítani Vásárhelyen. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a "szoborállítgatás hevében" megfeledkezünk az olyan emlékművekről, mint amit az 1989-es forradalom – román és magyar – áldozatainak állítottak, ideiglenesen, s amely enyhén szólva elhanyagolt állapotba került. (Sz.m.: van még ilyen emlékmű a városban.) A marosvásárhelyi tanács ülésén jól bevett szokás szerint a várhatóan vitát kiváltó határozattervezeteket hátrább fűzik a dossziéba, hogy a szavazásban elfáradt tanácsosok "rutinból" fogadják majd el a javaslatot. Így történt most, az Erdélyi Iskola megalapítóinak szobra esetén is. Nem véletlenül vetette fel a szobrok helyének kérdését Peti András, hiszen az indoklásból kiderül, hogy ezt "a vár környékére" tervezik. (Sz.m.: itt már van öt: II. Rákóczi Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Petru Maior, Mihai Viteazul, Vályi Gyula, Borsos Tamás). Mindezek mellett az Erdélyi Iskola három személyiségét megörökítő alkotás és szimbolikus kapu is erre a helyszínre kerülne, de a pályáztatók elképzelése szerint Bethlen Gábornak is valahol itt kell majd helyet szorítani. A határozattervezet megszavazása előtt Karácsony Erdei Etelnek volt egy sikertelen próbálkozása arra, hogy halassza el a napirendre tűzött kérdést. Azzal érvelt, hogy támogatja Peti András javaslatát, és várjuk meg a felmérés eredményét, ugyanakkor hozzátette, mivel "ekkora horderejű" javaslatról van szó, kikérné a lakosság véleményét is. Szavai elvesztődtek a gyűlésterem zsivajában. Végül a tanács elfogadta az Erdélyi Iskola képviselői szobrának felállításáról szóló határozattervezetet. A tanácsülés napirendjén nem szerepelt a Bethlen Gábor szobrára vonatkozó határozattervezet... A második kényes kérdés a "citymenedzseri közigazgatási funkció" jóváhagyása volt. A helyi tanácsi határozattervezet indoklásában többek között az áll: az utólag módosított és kiegészített 215/2001-es helyi közigazgatási törvény 112. cikkelye lehetővé teszi, hogy a helyhatóság létesítsen egy városgazda beosztást valamely megüresedett szerződéses állás helyett. A határozattervezet többek között egy álláshirdetésnek megfelelő alapossággal tartalmazza azokat az általános és sajátos elvárásokat, amelyeknek a beosztásra jelentkező meg kell feleljen, a személy kiválasztására vonatkozó eljárást, a pályázati dosszié tartalmát, az elbírálási kritériumokat, az írásbeli vizsga, valamint az állásinterjú részletes feltételeit, az állás odaítélésének módját, mi több, a szerződés formanyomtatványát is mellékelték. Mintha a tanács kész tények elé lett volna állítva. A határozattervezet elfogadása előtt Bakos Levente kifejtette, ez a javaslat a közelgő helyhatósági választások miatt nem időszerű, elhamarkodott. Jó a szándék, csak szerinte meg kell várni, ki lesz a polgármester az idei helyhatósági választásokat követően, majd ennek megfelelően az új elöljáró hirdesse meg az állást. Nem maradt el Dorin Florea replikája sem, aki azzal vádolta az RMDSZ-frakciót, hogy több mint hét évvel ezelőtt a polgármesteri hivatal napirendre tűzte a városmenedzseri állás létesítésére vonatkozó határozattervezetet, és az RMDSZ-tanácsosok voltak, akik folyton elhalasztották a kérdést. Aztán dr. Benedek István pontosított: nem hét, hanem tíz évvel ezelőtt merült fel egy ilyen állás létesítése, akkor "sok minden elintéződött volna a városban", egyetlen jó dolog, ami történt, az a sportélet fellendítése – fordult elismerően a több mandátumot megért tanácsos a polgármester felé. Aztán a szavazáskor is érdekes epizód történt. Peti András habozott megnyomni a gombot. Erre az ülésvezető Claudiu Maior alpolgármester felszólította, hogy gondolkodjon "a végrehajtó hivatal tagjaként". Az RMDSZ alpolgármestere ránézett mellette ülő frakcióbeli kollégáira, majd szavazott. Az eredmény: 15-en elfogadták, hárman ellenezték és négyen tartózkodtak, így a helyi tanács elfogadta a citymenedzseri funkció létrehozására vonatkozó határozattervezetet. A tanácsülés végén a folyosón az a szóbeszéd járta, hogy Peti András megszavazta az új állását. Vajda György. Népújság (Marosvásárhely) 2017. május 18.A Pávaiak ősi fészkében állított emlékfát a Bolyai-felmenőknekSebtében már szinte összeszámolni sem lehet azokat az emlékműveket, emlékhelyeket, emléktáblákat és kopjafákat, amelyeket Bandi Árpád nyugalmazott tanár, a vásárhelyiek 92 éves, közkedvelt Árpád bácsija állított, vagy állításában oroszlánrészt vállalt. A tanár úr megszállott kutatója a Bolyai családnak, a vásárhelyi kollégium egykori tanárának, Farkasnak és fiának, az Appendix megalkotójának, Jánosnak. Amiképpen János a semmiből egy új világot teremtett, azonképpen teremt igaz legendáriumot a két világhírű matematikus, apa és fia életéről, a felmenőik életének történésiből a vásárhelyi nyugalmazott matematikatanár. Hogy miként kezdődött, az már csaknem a történelem homályába vész. A domáldi (mai Csatófalva) Bolyai-birtokon levő sírhely – Bolyai Farkas felesége, János édesanyja – egy dombtetőn áll. Kopjafa és kerítés jelöli a helyet, s mert a fa és az élet mulandó, ezt is fel kell újítani olykor. Erre vállalkozott pár éve Árpád bácsi, s lelkes gyerekekkel együtt felmászott a dombtetőre, amire még életük delén levő férfiak is csak ritkán vállalkoznának. Kijavították a léckerítést, festettek, meszeltek. Aztán a vásárhelyi katolikus temető kapujával szembeni, egykor János által lakott bérlakás falán lévő emléktábla elhelyezésénél működött közre. Később a Vársétányon, az egykori Bolyai János-ház helyén álló épület falára helyezett emléktábla is az ő törődését dícséri. A vásárhelyi református temetőben azonosított Bolyai János eredeti sírhelyénél is kopjafát állított lelkes adakozók, diákok, közmunkát vállaló Bolyai-rajongók segítségével. Nemrégiben a Sapientia EMTE épülete előtt állította fel János mellszobrát, körülötte pedig az anyai ági felmenők kopjafáit helyezte el. Napokkal ezelőtt a Kovászna megyei Zabola község Páva nevű falujában állított két kopjafát. A nagy Pávai nevű elődők, István és Péter emlékére készült a két emlékoszlop. I. Pávai István, Pávai Vajna Krisztina szépnagyapja emlékére állítja ezt a kopjafát az Orbaiszéki Magyar Pedagógusok Szövetsége – áll az egyiken. A másik a törökverő Hunyadi korát idézi. Felirata: Pávai Vajna Péter 1442-ben Marosszentimrénél Hunyadi János csapatában a székelyek lovashadnagya. Emlékére állítja ezt a kopjafát az EMKE Maros Megyei Szervezete. A május 7-ei avatóünnepségen az árpád kori templom mellett felállított két kopjafánál ott volt Kilyén Ilka színművésznő, Maros megyei EMKE-elnök, a kézdivásárhelyi tanulók klubjának fúvószenekara, a Székely Mikó Kollégium tanulóinak küldöttsége is koszorúzott, s természetesen részt vettek az ünnepségen a helybeliek, az iskola tanulói. Alig néhány nappal később, május 13-án, a marosvásárhelyi Vályi Gyula matematikai emlékverseny díjátadása előtt Bandi tanár úr a részt vevő gyerekeknek beszélt a Bolyai emlékhelyekről. Ezek után csak azt kívánhatjuk Árpád bácsinak, hogy még sokáig járja Erdélyországot, kutassa a Bolyai Farkas felmenőivel kapcsolatos emlékeket, s állítsa a kopjafákat valamennyiünk lelki gazdagodására. Bakó Zoltán / Székelyhon.ro 2017. december 20.Marosvásárhely: az aránytalanul állított szobrok városaSzoborból nincs hiány Marosvásárhelyen. A dömping oka, hogy egy magyar személyiségnek emléket állító alkotás köztéri megjelenítéséért „cserébe” a román közösség is szobrot emel egy történelmi vagy politikai személyiségnek. A mennyiség a minőség rovására megy, ráadásul a város főterét nem a kiegyensúlyozott arányok, hanem a román szobrok uralják. Azt vettük számba néhány szakember, képzőművész bevonásával, hogy milyen Marosvásárhely szobortérképe ma, miután a korábban felállított történelmi és politikai személyeket megjelenítő művek, illetve a város díszítését szolgáló figuratív és nonfiguratív köztéri alkotások mellé a rendszerváltást követően újabbakat állítottak, s napjainkban is újabb szoborállítási tervek várnak megvalósításra. Jobbra Iancu, balra a katona Ha a Bolyai utcán leereszkedünk a főtérre, tavasztól késő őszig a virágórát látjuk, decemberben az óriási karácsonyfát. A városi önkormányzat elfogadott néhány éve egy határozatot, ami szerint arra a helyre állítanák fel az egykori Bodor-kút mását. A terv kivitelezését állítólag az akadályozta többek közt, hogy akkor nem lenne hová állítani decemberben a karácsonyfát. Ha leértünk a főtérre, jobbra tekintve Avram Iancu lovasszobrát látjuk, balra az ismeretlen román katonáét, attól pár lépésre a Latinitás emlékműve áll, egy kicsit tovább Emil Dandea volt polgármester egész alakos szobra, majd az 1989-es forradalom áldozatainak emlékhelye után a sort Nicolae Bălcescu mellszobra zárja. A főtérhez közeli helyen áll egy Bartók Béla mellszobor, a színház háta mögött Aranka György egészalakos szobra. A főtérre nem kerülhetett be, így a vár alatt, a Petőfi-téren kapott helyet Bernády György szobra, a várfal mellett Borsos Tamás, a vársétányon II. Rákóczi Ferenc és Kőrösi Csoma Sándor, illetve a főtértől kissé távolabb, a Kossuth- és Arany János utcák találkozásánál Petőfi Sándor, a következő – a Kossuth- és Malom utcák érintkezésében – a Holokauszt-emlékmű. Román párra várva A tervek között egy Sütő András- és egy Bethlen Gábor szobor szerepel, de különféle okok miatt késik a felállításuk. Keresztes Géza műépítész szerint azért, mert nem született megegyezés, hogy ki legyen ezeknek a román „párjuk”. Merthogy Marosvásárhelyen így megy ez, ha egy magyar szobrot állítana a közösség, azt nem lehet a román „megfelelője” nélkül megvalósítani. A szakember szerint előbb egy tereprendezési tanulmányt kellett volna készíteni, hogy hogyan kerül oda az erdélyi fejedelem egészalakos szobra, az Avram Iancu lovasszobra és az óriás román katona közé. Talapzaton fog állni, vagy csak az úttesttel egyszintben, esetleg, mint egy törpe, olyan lesz a két hatalmas méretű alkotás között? Keresztes Géza a Mihai Viteazul mellszobrot is megemlítette, mint negatív példát, amely félig-meddig törvénytelenül áll az egészalakos Bernády-szoborral átellenben, miután évekig állt illegálisan, egy hevenyészett, ácsolt talapzaton a megyeháza előtt. Hivatalos lajstrom helyett Bár többször is kértük a polgármesteri hivataltól a marosvásárhelyi köztéri szobrok névsorát, még nem kaptuk meg. Ezért egy nem teljes listát állítottunk össze a köztereken elhelyezett alkotásokról. A rendszerváltást követően Marosvásárhelyen Bernády György, Aranka György, Petőfi Sándor, II. Rákóczi Ferenc, Vályi Gyula, Borsos Tamás, Károli Gáspár, Kálvin János, Bolyai Farkas és Bolyai János, Márton Áron kapott köztéri szobrot, de emlékművet állítottak a holokauszt áldozatainak, Bolyai János matematikai elméletének, a pszeudoszférának, a kommunizmus áldozatainak, az 1989-es decemberi forradalom elesetteinek is. A román közösség igényének eleget téve állították fel Emil Dandea, Petru Maior, Mihai Viteazul, Aurel Filimon szobrát, a latinitás emlékművét. Korábban helyezték ki Eminescu, Bălcescu, Alexandru Papiu Ilarian, Avram Iancu, az ismeretlen román katona szobrát. A múlt rendszer óta áll Bartók Béla, Szentgyörgyi István mellszobra, a két Bolyai szoborkompozíciója, Kőrösi Csoma Sándor egész alakos szobra. A történelmi és politikai eseményekhez nem kapcsolódó, csupán esztétikai élményt nyújtó szobrok közül – Kolozsvári Puskás Sándor és Bálint Károly alkotásai – például a Kárpátok sétányán, a Párkány-negyedben, az egykori Tornakert mellett, a régi szülészettel szembeni parkban, valamint a színház előtt művészi alkotások – Kulcsár Béla és Zagyva László művei – láthatók. A temetőkben is található néhány, Marosvásárhely kiemelkedő személyiségét megörökítő emlékmű, például Simó Géza politikusé, vagy a Nyilka Róbert festőművészé. Marosvásárhelyen az első felállított emlékmű a Székely Vértanúk Emlékoszlopa volt, ami a mai napig áll, illetve amely az egyetlen volt abban a rövid korszakban, amikor – a szobordöntögetős időszakok után – egyetlen szobor sem állt a városban. ét századdal lemaradva Bartha József képzőművész a rendszerváltást követően felállított szobrok közül Bocskai Vince alkotását, Bernády György egészalakos szobrát tartja a legjobbnak, amely „mesterségileg valamilyen szinten meg van csinálva”, de annál is problémának tartja az elhelyezését, a rálátást. Hogy milyen egy szobor ideális elhelyezése, azt Keresztes Géza műépítésztől kérdeztük, aki elmondta, fontos, hogy legyen hely körülötte, a tér arányaihoz viszonyuljon, lehessen megkoszorúzni. Az, hogy Marosvásárhelyen egy magyar szoborra, azonnal születik egy román szobor, senki nem ért egyet. Csak azért, hogy megmaradjon az egyensúly, ha megszavaznak egy magyar személyiségnek egy emlékművet, azonnal létre kell hozni annak a román párját is. Ha van rá kulturális igény, rendben van, meg kell csinálni, de csak azért, hogy párban legyenek, az furcsa – fogalmazott az építész. De miért is állítunk szobrot? Azért, hogy esztétikai élményt nyújtsanak, vagy, hogy egy-egy történelmi és politikai eseménynek és személyiségnek emlékművet hozzanak létre? A másik kérdés, ami felmerül, hogy a felállított alkotásoknak van-e művészi értékük? Bartha József úgy értékelte lapunknak, hogy „minden korszaknak volt egy kortárs művészeti terméke, ami azt jelenti, hogy a 19. században 19. századi szobrokat állítottak. Most a 21. században is 19. századi struktúrában gondolkodni szerintem nagyon rossz” – fogalmazott, pozitív példaként említve Chicagót, ahol az 1960–70-es években kortárs művészi szobrokat állítottak fel, például Picassónak van ott szobra, meg sok más alkotónak. Vagy hozzánk közelebb, Prágában áll Franz Kafkának egy olyan kortárs szobra, David Cerny cseh művész alkotása, amely szeletekből áll, forog és egy nap csak egyszer áll össze Kafkába, absztrakt forma, kinetikus, mozog és nagyon érdekes. Nincs hely a művészetnek Én azt mondom, hogy Erdélyben az utolsó komoly szoborállítás – és ez nagyon kemény vélemény – az a Fadrusz János Mátyás király szobra volt, ami egy szecessziós szobor, ami akkori kortárs szempontból is és művészetileg is állja a helyét – fogalmazott Bartha, aki nem tartja szobornak például a Pszeudoszférát, illetve úgy véli, a Vályi Gyula szobra is „egy borzalmas” alkotás, „egy vicc”. Ami viszont elfogadható, az a Kőrösi Csoma Sándoré, amely felállításakor szintén kortárs szobornak számított. A Bethlen Gábor egészalakos szobrának felállítását is politikai húzásnak tartja, ami nem jelenti azt, hogy Bethlennek nem lehet emléket állítani Marosvásárhelyen. „De az, hogy kiírják, hogy Bethlen Gábor egészalakos, stb. azt kétlem. Igazából nem abból kéne kiindulni, hogy hogy nézzen ki, hanem abból, hogy egy emléket kell állítani neki. Ami bármi lehet, absztrakt, elvont, konceptuális, mindenféle” – magyarázta Bartha József, hozzátéve, hogy Kelet-Európa, vagy méginkább Románia, és Erdély, annyira tele van rakva politikával, történelemmel, hogy a közterek mind politikai, történelmi terek, ahonnan igazából nincs hely a művészet számára, az ki van szorítva onnan. Amit viszont értékes művészi alkotásnak tart Marosvásárhely korábbi szobrai közül, az a színház előtti téren Kulcsár Béla alkotása, amelynek a koncepciója és az elhelyezése is jó szerinte, ahogy a szintén a téren kihelyezett Zagyva László alkotásai is megfelelőek. Érdeklődésünkre, hogy a mostanában, más városokban egyre gyakrabban látható figurális szobrok mennyire értékesek, Bartha József elmondta, azok a macskás, kutyás alkotások, vagy amelyek mellé le lehet ülni, az már a giccskategóriába tartozik. Hallottam, hogy valaki azt akarta, hogy Molter Károlynak kéne csinálni egy olyan szobrot, hogy ami mellé lehet ülni, ahogy ő ült itt a Bolyai-parkban. Baromság, nem csak hogy baromság, de ízléstelen szerintem – fogalmazott. Antal Erika / Székelyhon.ro lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
